inkább

Na jó, úgy látom inkább blogot írjon az ember lánya meggondolatlanul, mint sms-t az exének XD ...ha már lehet választani ;)
Éééé...sokkot kaptam, 7-en már láttátok, na annyira nem vagyok optimista, hogy végig is olvasta bárki, de sose lehet tudni :DD

*          *          *

És akkor most ezen a szép napos délelőttön csüccsenjünk csak vissza az időgépbe, nyomjuk meg a gombot és hömbölödjünk egyet egy 10 évvel ezelőtti esős, borongós napon. Házibuli után ugye illik takarítani, na utánunk meg aztán volt is mit, az almás-tésztás-paprikás forralt borban úszkáló csilli-villi műanyag hableányokon át, a valaki által marha viccesnek talált székek a rózsabokrokon, között, alatt és még sorolhatnám... de nem halt meg senki ;) 

Alsóörsön szálltunk le a buszról, az ominózus csóka elénk jött, jellegzetesen sántikálás szerű lépteivel kísért minket egy hatalmas esernyővel, mint valami gáláns úr. Egy piros melegítő felső volt rajta, ha becsukom a szemem és ennyi idő után is fel tudom idézni az illatát, a tapintását, pedig milyen rövid időre ütköztek csak az atomjaink, felfoghatatlan.

Nagyjából összekanalaztuk a házat, barinőm még lelkesen mosogatott, mi már csókcsatában hemperegtünk odabent -azok a kék szemek-, mennyire ártatlan idők voltak ezek még, ennyi elég volt, hogy a felhők fölött 3 méterrel járjak, mi már "jártunk" is.

Nem tudom miért jönnek ezek most elő, talán ki akarom magamból söpörni az egészet, úgy, ahogy van, az elejétől és akkor nem is lesz többé, szeretném ezt hinni végre...

Persze a mese folytatódik, a verkli nem állhat meg, mit ahogy az lenni szokott a fiú gitáros volt egy garázs-punk együttesben, ki hitte volna?...na mondjátok meg, ki számított erre a fordulatra? Legyek még közhelyesebb, a lány is művésznek készült, rajzolt, festett ...aztán persze nem az lett, de erről majd később.

Eljött az első "lemegyek hozzád" este, olyan gyomor idegem volt, hogy még ma is érzem, ha a város felé tartok busszal, átitatta a zsigereimet mindenestül. Egy kést markolászva szálltam le, majd minden szerencsétlenre majdnem előrántottam az aluljáróban, mire értem jöttek. Felmentünk a haverokhoz, a jó kislányok nem isznak soha... eleget, hát nekem sikerült -nyugalom, azóta is párszor- a lépcsőházban már seggen csúszva versenyeztünk, majd egy villanypóznán pörögtem, ez is határozottan megvan -szerencsére, vagy néha nem, én azok közé tartozom, akik emlékeznek a hülyeségekre amiket illuminált állapotban elkövetnek-. Aztán felvetettem magam, mert túl gömbölyűnek bizonyult a föld. Olyan magasan voltam a nyakában, hogy annál is nagyobbat estünk :D

Az az út alapjáraton elég hosszú egy bizonyos vasúti kocsmáig, de mint tudjuk a teleport már létezik, már feltalálták, csak kellő mennyiségű alkohol kell hozzá ;)

Na ott aztán valahogy egy cipőmnek láb kélt, amit több kör ugrálással sikerült csak visszaszerezni, azt hiszem nagyon szépen debütáltam a társasági életben.